Tudó, büszke, ékes, szabad, Napot éri, ha felzeng szavad. Énekedben Tavasz sarjad, s Fénylátóként minden sarjad,
Éli majd, várja, mi j?, A hó alól nap virága n?. Áldást oszt arca a fénynek, Dala örömnek és reménynek.
Sötétb?l világra zendül, (Sírok nyílnak, íjhúr pendül.) Az elnyomottak igazsága, Eleink harca nem vész kárba:
Csillagúton, lobogók között, Fényes Napunk arca elött, Elj? ismét az égi sereg, Igazakat a t?zbe vezet!
Könny a könnyel, vér a vérrel, Es? széllel, jégveréssel. Kalász földdel, föld a röggel, Nap sötéttel, hold az éjjel. Folyó tóval, patak kúttal, Hegy a völggyel, vadon úttal. Vitéz fél?t, holt az él?t: Hívja, várja, tartsa, áldja!
|